Szombaton tartottuk a tatabányai Hétvégés közösség januári találkozóját. Tatán a kapucinus rendházban találkoztunk, ahol kedves régi és új ismerődök fogadtak minket. Számunkra ez még mindig az ismerkedés időszaka, hiszen nem rég vettünk még csak részt Házas Hétvégén. Nagy dilemma is volt számunkra, hogy tudunk-e csatlakozni a Hétvégés közösséghez, hiszen a saját plébániánkon (Komáromban) is nagyon aktív életet élünk, és féltünk attól, hogy egy újabb közösségre már nem lesz energiánk. Utólag viszont úgy látjuk, hogy alaptalan volt a félelmünk, mert a havi találkozók alkalmával feltöltődve és házasságunkban megerősödve térünk vissza Komáromba.
A tegnapi találkozó több szempontból is különleges volt, és talán nem túlzás azt mondani, hogy már januárban biztosan bezsebelte „Az év legromantikusabb találkozója” díjat. A jéghideg rendházban ugyanis két hősugárzóval szerettünk volna egy picit melegebbet varázsolni. És meleg ugyan nem lett, de sikerült olyan áramszünetet csinálnunk, hogy még a csapat ezermester férfi tagjai sem tudták azt helyrehozni. Így végül nem csak meleg, de világítás nélkül is maradtunk. Egy pár perc múlva azonban már rengeteg gyertya világított a teremben, és ebben a csodálatos fényben hallgattuk meg Detti és Dávid előadását.
Az előadás Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? című verse köré épült, amelynek meghallgatása során bejártuk a bizalom, a kapcsolatért vállalt áldozat, a meghittség és az őszinteség témáját.
A végén a házaspáron belüli megbeszélésben is erre a négy témára tekintettünk rá, és azt kerestük, hogy melyik területen van leginkább szükségünk megerősítésre.
Az alkalom végére testben ugyan átfagytunk, de a lelkünket átjárta ismét az első szerelem boldog melegsége.
Aki pedig esetleg szeretné meghallgatni a verset, az itt tehet meg:
https://www.youtube.com/watch?v=HiQkUXjajqo