Immár negyedi alkalommal adott otthont a soproni Házas Hétvégés közösség az Észak-Dunántúli Tartomány Erzsébet báljának, ami idén is fergetegesen sikerült. Kb. 50 házaspár és 3 hétvégés atya (!) érezte jól magát együtt a soproni Solo Étteremben, a hangulatról pedig a balatonfüredi Búgócsiga együttes gondoskodott.
Sopron nincs közel, úgyhogy már délután 5-kor el kellett indulnunk itthonról, hogy odaérjünk az este 7 órási kezdésre. Külön ajándék volt, hogy ezt a hosszú utat Mónikával és Fecóval tehettük meg, így útközben meg tudtuk osztani egymással az aktuális örömeinket, de a kamaszodó gyermekeink miatti aggódásunkat is, így aztán az a két órás út szinte elröppent.
Harmadszor jöttünk bálozni Sopronba, ezért jó ismerősként köszöntöttük már egymást a házigazdákkal, emellett viszont már a betoppanásunkkor megtapasztalhattuk a minket fogadó párok vendégszeretetét, ami miatt tényleg úgy érzetük magunkat, mintha csak haza érkeztünk volna.
Nem vagyunk kifejezetten táncos lábúak, úgyhogy mi mindig a találkozások és beszélgetések ajándékáért jövünk ezekre a bálokra, és idén sem bántuk meg, hogy a bál mellett döntöttünk. Jó volt a Győr, Sopron, Szombathely és Tatabánya környékéről ide sereglett párokkal, régi barátainkkal újra találkozni, beszélgetni. Külön ajándék és meglepetés volt, hogy a Házas Hétvége nemzeti felelős párja, Kovács Bea és Attila is eljött a bálra (Baja mellől!), így Velük is beszélgethettünk egy kicsi.
Aztán végül mégis sikerült táncba vinni minket is, mert a meglepetés műsor egy csángó táncház volt, ahol együtt ropta minden bálozó. A táncház után jótékonysági tombola volt, sok értékes nyereménnyel, amiből mi is részesültünk, Fortuna kegyéből. A nyeremények közül a legkedvesebb egy audis esernyő lett számunkra, amire ezentúl úgy tekintünk, mint az Audi birtoklásunk felé vezető rögös út első (és valószínűleg utolsó) lépcsőjére.
Sajnos 1/2 1-kor el kellett köszönnünk, mert a gyerekek vártak már minket itthon, de még erre a rövid időre is érdemes volt ellátogatnunk a „leghűségesebb városba”.