III. Tartományi Lelki Nap

Tegnap 35 másik házaspárral és 3 atyával együtt részt vettünk Székesfehérváron a Házas Hétvége Észak-Dunántúli Tartományának III. Lelki Napján. Miután Székesfehérvár a Királyok városa, ezért természetesen adódott a Lelki Nap témája is: “Királyi utakon a Királyok városában”. De mik is azok a “királyi utak”?

Van 3 alapvető módja annak, ahogy meg tudjuk osztani magunkat a párunkkal és a szeretteinkkel, ez pedig a párbeszéd (a dialógus), a közös imádság és a szerelem/szeretet testi megnyilvánulásai. Az első a szellemi, a második a lelki, a harmadik pedig a testi önátadás eszköze. Ezeket hívjuk a Házas Hétvégében “királyi utaknak”.

Királyi útjai nem csak a házaspároknak vannak, hiszen mindenki felé, akit szeretünk, megmutathatunk valamit magunkból a fenti “utak” segítségével. Még a szeretet testi megnyilvánulásai is megengedettek szinte bárki felé, hiszen egy szeretetteljes érintés, egy bátorító simogatás, egy üdvözlő ölelés vagy egy barátságos vállveregetés minden szeretetteljes emberi kapcsolatunkban társadalmilag elfogadott. Sőt! Minél mélyebb és szeretettelibb egy kapcsolat, annál nagyobb igény van a felekben arra, hogy ilyen módon is kinyilvánítsák a szeretetüket egymás felé. (Gondoljunk csak egy anyára és a gyermekére, két szívbéli jóbarátra vagy egy szerelmes párra.)

Szóval tegnap ezeket a királyi utakat vettük górcső alá, minden egyes utat 1 vagy 2 házaspár és Mayer László atya értő tolmácsolásában, akik a saját életük példáival világították meg számunkra, hogy milyen örömök segítenek és milyen nehézségek hátráltatnak minket abban, hogy a királyi útjaink jól kiépített, biztonságos utak legyenek egymáshoz.

Nekünk személyesen az imádságról szóló előadás adott a legtöbbet, mivel a gyerekek mellett örök kihívás számunkra megtalálni a közös imádság idejét egy. Jó volt, hogy most újra kaptunk lehetőséget arra, hogy egy kicsit együtt gondolkozzunk erről.

A másik nagy ajándék pedig a 3. királyi útról szóló előadás volt, ahol egyrészt visszaemlékezhettünk az első kézfogásunkra, ami még most is nagyon kedves, megható és romantikus emlékünk. Másrészt beszélgethettünk arról, hogy mit jelent számunkra ma, ha a másikunk megölel minket, ami pedig felért egy szerelmi vallomással.

Jó volt a nap! Hálásak vagyunk a székesfehérvári közösségnek, hogy megszervezte ezt számunkra! Nagy ajándékunk volt a sok értékes találkozás és beszélgetés is. A záró szentmise és a ciszterci templom világritkaságnak számító, faragott sekrestyéjének megcsodálása pedig méltó koronája volt a napnak.

Fizikailag fáradtan, de lelkileg feltöltődve, szerelmünkben pedig megerősödve értünk haza.

Deo gratias!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.