Az idei ősz kicsit zsúfoltan indult a közösségünk tagjai számára. Ezt mi sem jellemzi jobban, mint, hogy a szeptemberi találkozónkat október 1-én tartottuk meg. Megérte viszont várni, mivel Regina és Péter egy remek témával ajándékoztak meg minket, az imádsággal.
Ahányféle ember van, annyiféle az imádság is, és ez igaz a személyes imára és a házaspárok közös imájára is. Mégis érdemes beszélni erről a témáról, mert a különbözőségek ellenére vannak olyan jó gyakorlatok, amik felhasználhatók a személyes, páros és családi istenkapcsolatunk gazdagítására is. Ilyet hallhattunk például Pétertől, amikor arról mesélt, hogy a jelszavai egy-egy – Általa kedvelt – imádság kezdő szavaiból állnak, ezért minden belépés egyúttal egy-egy rövid imádságra is alkalom Számára.
Ha hívő családba születünk, akkor már gyermekkori élményeink formálják bennünk a hitet, Istenhez fűződő kapcsolatunkat és az imaéletünket is. Kialakul, hogy kötött vagy szabad szavas imákat szeretünk-e inkább imádkozni, esetleg énekelve imádkozunk-e, hiszen aki énekelve imádkozik, kétszeresen imádkozik. De arra is látunk mintát körülöttünk gyerekként, hogy a hétköznapjainkat mennyire szövi át az Istenhez fordulás, illetve, hogy mely ügyekben tudunk vagy akarunk Istenhez fordulni a kéréseinkkel vagy hálaadásunkkal.
Ráadásul az Istenkapcsolatunk – és így az imaéletünk – is folyamatosan változik, fejlődik, távolodunk és újra közeledünk Istenhez, nagyon szeretve érezzük magunkat benne, néha viszont magányt, elhagyatottságot élünk meg. Vagyis éppen olyan, mint minden más élő szeretetkapcsolatunk. Így ezt is újra és újra fel kell fedeznünk, ki kell alakítanunk, rá kell találnunk, hogy továbbra is életet adó forrás lehessen számunkra.
Erre a felfedező útra hívott meg minket Regina és Péter szombaton, és külön ajándék volt számunkra, hogy a találkozó végén, az élmények megosztása során a sok-sok, kaleidoszkópszerű, színes élménytöredék egy gyönyörű, nagy képpé állt össze a szemünk előtt, megkoronázva ezzel a találkozót.
Köszönjük!