Számunkra idén az első alkalom volt a februári találkozó, ami szuper évkezdésnek bizonyult. Csodálatos, már-már szinte tavaszi nap volt, így a lelkünk talán még jobban feltöltődött az oda vezető út során, és így várta, milyen témával kedveskednek nekünk a társaink.
A téma az „idő” volt. Úgy gondolom, hogy eleve minden ember életében állandó kérdés, hogy mire van idő, mire mennyit szánjuk, vagy éppen akarunk-e az adott dologra bármennyit is fordítani. Ez egy házaspár életében is fontos kérdés, nemhogy egy család életében, ahol már akár több gyermek is van, az idővel folyamatosan zsonglőrködni kell, a kötelező programok, a családi események, az iskola-óvoda-munkahely-külön órák, a szórakozás és a pihenés között.
Ismét sok szemszögből volt megközelítve ez a téma is, az Istennel való kapcsolatunkra szánt időről is volt szó, és természetesen az egymásra szánt időről is, illetve annak jó és hasznos beosztásáról. Sok esetben ismertünk magunkra, aminek mi mindig nagyon örülünk, mert így visszaigazolást, egyfajta megnyugtatást kapunk, hogy máshol sincs ez másként, a kerítés ott sincs cukorkából, mindenki megküzd a maga időbeosztási nehézségeivel.
A témát és a hallottakat ismét hazavittük, mivel pedig nekünk személy szerint még egy fél órás séta volt a hazafelé vezető út, még ott is folytattuk az erről való eszmecserét, és feltöltődve értünk haza gyerekeinkhez.