Házaspárok útja

Szombaton rendhagyó találkozón vehettünk részt. A tatabányai területért felelős ún. Kis Háló ugyanis azt találta ki, hogy járjuk végig együtt a Házaspárok útját, amit néhányan már végig elmélkedtünk tavaly nyáron, Óbudaváron.

Eredetileg a felsőgallai Kálváriát választottuk helyszínnek, de az időjárás közbeszólt, így végül a bánhidai templom adott otthont nekünk. Bár nem volt meleg, a szívünket melengette, hogy együtt lehettünk! Erre mondják, hogy “Nem baj, ha kint nem süt a nap, a lényeg, hogy bent süssön!”, és hálásak vagyunk, hogy áldozatok árán ugyan, de megtarthattuk ezt az alkalmat. Külön köszönjük Jánosnak és Katinak a rögtönzött zenei szolgálatot! Enélkül bizony szegényebbek lettünk volna!

Az mi ajándékunk az együttléttel kapcsolatban többek között az utolsó állomáson, a templom előterében együtt énekelt gyönyörű  taizéi dal volt:

Áldott légy, Uram!
Szent neved áldja lelkem.
Áldott légy, Uram,
mert megváltottál már!

Felemelő érzés volt! Számunkra ez a két sor teljes egészében kifejezte a Házaspárok útja állomásainak lényegét.

Különös ajándék volt számunkra, hogy minden pár magáért jött el, és mégis, nem is kicsit, a másikért is. Éreztük, hogy együtt voltunk. Igazán.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.