Szombaton újra volt Házas Hétvégés találkozó! Kicsit rendhagyó volt, mert az alsógallai templom közösségi házának udvarán jöttünk össze, ami igényelt egy kis odafigyelést a szervezők (Gábor&Szilvia és Fecó&Mónika) részről, de hosszú idő után végre újból találkozhattunk egymással, mégpedig személyesen! A téma pedig nem is lehetett volna aktuálisabb, mint, hogy „Kötődések és elengedések”.
A találkozó abból a szempontból is rendhagyó volt, hogy a témát Simon Béla és Juli „hozta” Szekszárdról, ugyanis az Ő videó üzenetüket hallgattuk meg, amit még az első karantén időszak alatt küldtek a magyar Házas Hétvégéseknek. Ők beszéltek arról nekünk, hogy a Rájuk szakadt sok szabadidőt hogyan használták fel rendrakásra, és hogyan irányult így a figyelmük életük apró (vagy nem is olyan apró?) tárgyi emlékei felé, amikről dönteniük kellett: megtartják őket vagy megválnak tőlük. És ezzel együtt rögtön az is kiderült, hogy nem biztos, hogy mindketten ugyanazt tartják nélkülözhetetlennek az életben.
Persze mi is kaptunk Tőlük feladatot. Nekünk is rá kellett néznünk egy kicsit messzebbről az életünkre, és fel kellett fedeznünk, hogy melyek azok a ragaszkodásaink, amik fogva tartanak bennünket, illetve párunk ragaszkodásaiból melyek azok, amik terhesek nekünk. Ez utóbbi kérdés megválaszolása nyilván nagyon könnyen ment mindenkinek, de az elsőn bizony érdemes volt egy kicsit törni a fejünket.
A téma végén pedig természetesen adódott a kérdés: az életünket a létezés teljességének dimenziójából szemlélve mi az, amihez érdemes ragaszkodnunk, és mi az, amit már most el kéne engednünk? Erről beszélgethettünk párban és nagyobb körben is, ami sok kincset hozott a felszínre, mindannyiunk számára.
Juli és Béla ezzel a bibliai idézettel fejezte be az Általuk hozott témát:
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. […] Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. […] Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. […] Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Préd 3, 1-7)
Mint ahogy megvan az ideje a kötődésnek és az elengedésnek is.