Az idei nyári kirándulásunkat Pusztavámon kezdtük szentmisével. Tomi atya egy különleges személyiség és ebben most sem csalódhattunk. A fő mondanivaló a imádkozás volt. Az a gondolat, hogy jó lenne, ha egész nap kötődnénk az Úrhoz. A mise végén aztán az árnyas hársfák tövében átbeszéltük a nap további programját.
Mivel nagyon meleg volt, ezért úgy döntöttünk, hogy autókkal megyünk a vértesszentkereszti romokhoz. Kivéve a Szekernyés család, akik biciklikkel készültek, így ők ilyen sportosan követtek minket. Megnéztük a Gerencsér vár megmaradt kőfalait majd az árnyas bükkfák alatti padoknál falatoztunk egy kicsit. Később Szilvi táskájából előkerült egy-két jó kis társas is, amivel jól szórakoztunk, kicsik és nagyok egyaránt. Közben megérkeztek Zoliék is a bicókkal. Mesélték, hogy útközben még szerelniük is kellett, de hősiesen végigcsinálták a túrát a kisebbek is.
A szentkereszti romtemplom elég eldugott helyen van, így azoknak, akik csak erre a programra jöttek, kicsit problémás volt odajutniuk, de mindenkit megvártunk. Közben a gyönyörű környezetben ki-ki kedve szerint beszélgethetett, falatozhatott, ismerkedhetett a hellyel, a kisebbek pedig barátkoztak a helyi cicákkal, nyuszikkal. Aztán jött a csoda: A majdnem ezer évvel ezelőtti alapítású templom maradványait és a későbbi bencés kolostor és templom megmaradt és részben felújított romjait csodálhattuk meg. Igazi időutazás volt! A végén arra is volt lehetőség, hogy Bak János gitárkíséretével az árnyas templomban énekelhettünk, elcsendesedhettünk, így mindenki feltöltődve indult haza.
Köszönjük mindenkinek ezt a szép napot és bízunk benne, hogy legközelebb még többekkel élhetjük át a házas hétvégés kirándulás élményeit!