A „Korlátok között” cím sokféle dolgot juttathat eszünkbe, aktuális vagy éppen már mélyen megtapasztalt élethelyzeteinktől függően. Kinek inkább fizikai, kinek lelki élményeket, eseményeket. Egy biztos, nekünk elsőre nem a komfortzónánk feszegetése ugrott be.
Az első kérdések, melyek gyorsan átvillantak rajtuk, villámcsapás szerűek voltak. Vajon mi mennyire kényelmesedünk bele a mindennapokba? Hol feszegetem a határaimat? Vajon egymást korlátozzuk vagy kiléptetjük ebből a bizonyos komfortzónából? Ez jó nekünk? Jól csináljuk?
Aztán jött a megnyugtató bevezető, hogy „huh, semmivel sem vagyunk egyedül”.
Timiék nagyon alaposan rávilágítottak arra, hogy valóban nincs előrelépés az életben, ha a korlátaink között megrekedve maradunk, ha a komfortzónánkból nem lépünk ki. Őszintén meséltek azokról az eseményekről, melyek az Ő életükben határt feszegetőek és átlépőek voltak. Megnyugtató és biztonságot adó azt hallani ebben a közösségben, hogy mindezeket a dolgokat a Jóisten segítségével tesszük, hogy Ő egy stabil pont, aki mindig ott van. Még akkor is, amikor a komfortzónánkat elhagyjuk.
Tartalmas és sok tapasztalást adó volt a találkozó végén a beszélgetés, melyben mindenki olyan őszintén beszélt saját és a közös komfortzóna ki/átlépésről.
Örülök, hogy adódott mód átgondolnunk, valójában minden egyes nap vannak olyan élmények, melyek hatására a komfortzónánkból ki kell léptünk, sőt, vannak olyanok is, amikor talán többet vagyunk kívül, mint belül.