Sokféle létra létezik. Az egyiknek csak néhány lépcsőfoka van, a másiknak több. Van, amelyik fából van, néhány fémből. Van támasztólétra és van tolólétra. Mégis mindegyik egy célt szolgál, mégpedig azt, hogy lentről fellépjünk, felmásszunk, felkússzunk…valahová feljussunk. Szerencsés esetben ez a létra hasonlít Jákob lajtorjájára, amely megmutatja az Istenhez vezető utat nekünk, halandóknak. A legszerencsésebbek létráját egész úton égi fényesség ragyogja be.
Szilvia és Gábor legutóbbi találkozásunk alkalmával saját létrájuk lépcsőfokait, a felfelé tartó út szép és szomorú pillanatait mutatták meg számunkra. Azt, hogy a házasságkötésünket követően rajtunk múlik, hogy közös életutunkat miként tesszük meg. Hisz mindennapi életünk rengeteg kihívás elé állít bennünket, amelyek lehetnek izgalmas események, sorsfordító döntések, szomorú élethelyzetek vagy csak banálisan az élet „nagy kérdései”. Tudunk-e ilyenkor egymás mellett dönteni? Tudunk-e a nehézségekben egymás támaszai lenni? Stabilan áll-e a létránk vagy olykor-olykor meginog? Isten akaratára tudjuk-e bízni teljes szívből magunkat? Életünk során mindannyian hasonló szituációkat élünk meg, mégis az ezekre adott válaszaink, reakcióink tesznek minket különlegessé, egyedivé, remélem, nem tűnik hivalkodónak, amikor azt mondom „Házas Hétvégéssé”.
Mindig fülembe cseng az örök érvényű Házas Hétvégés mottó: „A szeretet döntés”. Amikor egymás mellett döntünk a létránk sziklaszilárdan áll, vakítóan szikrázik és dacol minden viharral.
Hálás köszönet Szilviának és Gábornak a témáért!